A csodás érem

 CSODÁS ÉREM

1806. május 2. +Párizs, 1876. december 31

Labouré Szent Katalin,Catherine Labouré jámbor parasztházaspár tizenegy gyermeke közül kilencedikként született a burgundiai Fain-les-Moutiers-ben 1806. május 2-án. Amikor anyja korai halála után nővére belépett az Irgalmas nővérekhez, Katalin a húgával együtt kiválóan ellátta a háztartás vezetését.

 Élete munka, imádság és vezeklés volt, szabad idejét a templomban töltötte, pénteken és szombaton böjtölt.

   1830 áprilisában novícia lett az Irgalmas nővéreknél Párizsban. Ebben az időben gyakran voltak látomásai az Eucharisztia Jézusáról, s fölébredt benne a szent vágy, hogy láthassa egyszer a Szűzanyát is. 

     Vágya elsőként 1830. július 19-ének éjjelén teljesedett. Így mondta el ezt ő maga:

,,Ekkor érkezett el életem legboldogabb pillanata. Lehetetlen lenne leírnom, amit tapasztaltam. A Szűzanya elmondta nekem, hogyan viselkedjem a gyóntatóatyámmal, és sok mindent rám bízott, amiről nem kell beszélnem. Beszélt arról is, hogyan viseljem a rám váró szenvedéseket, miközben bal kezével az oltárra mutatott, amely előtt térdre borulva ki kell öntenem a szívemet; ott találok meg minden vigasztalást. A jó Isten küldetéssel akar megbízni téged — mondta.”

     Gyóntatóatyjával, akire később a társulat vezetését bízták, közölnie kellett: tegyen meg minden lehetőt, hogy bizonyos visszaélések megszűnjenek, s a regulához való hűség ismét helyre álljon, különösen ami az olvasmányokat, az idő kihasználását és a látogatásokat illeti. Ha aztán megint hűségesen megtartják majd a regulát, s egy másik társulat akar hozzájuk csatlakozni, bele kell egyezniök az egyesülésbe. — Egy püspöknek aggodalom nélkül nyújtsanak menedéket a Szent Lázárban, a lazaristák anyaházában, Szent Vince másik alapításában.

      1830. november 27-én Katalin a közös elmélkedés alkalmával látta a Szűzanyát. Egy félgömbön állt, lába alatt eltaposott kígyó tekergőzött. 

 Kezében gömböt tartott, rajta arany kereszt állott, kezének ujjait gyűrűk díszítették, amelyekbe különböző nagyságú drágakövek voltak illesztve, és csodás fény sugárzott belőlük. A látnoknő a bensejében hangot hallott:

 ,,Ez a gömb, amelyet látsz, nemcsak az egész világot ábrázolja, hanem Franciaországot és minden embert külön-külön is.” 

 A kövekből előtörő sugarakról pedig megjegyezte: ,,Azoknak a kegyelmeknek a jelképei ezek, amelyeket kiárasztok mindenkire, aki csak kéri tőlem.”

  Azt is megértette azonban, hogy egyes sötét drágakövek, amelyek nem sugároztak fényt, azokat a kegyelmeket jelképezték, amelyeket senki sem kért.

Ezután hirtelen megváltozott a látomás. 

    A Boldogságos Szűz már nem tartotta a földgömböt, hanem leeresztett fénysugarakat árasztva, karjai irgalommal telve tárultak a föld felé. 

 Alakja körül ovális keretben arany betűkkel formálódtak ki ezek a szavak:

 Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk! 

 Szívében pedig megkapta a megbízatását: ,,Veress érmét e minta szerint!

 Aki hordja, nagy kegyelmeket nyer, különösen ha a nyakán viseli. Elárasztja a kegyelem azokat, akik bizalommal hordják az érmet.”

  A nővér azután látta az érem másik oldalát is, melyen Mária nevének kereszttel koronázott monogramja, alatta Jézusnak töviskoronával körülvett, illetve Mária tőrrel átdöfött Szíve volt látható; a képet tizenkét csillag vette körül.

 E látomásai többször ismétlődtek, gyóntatóatyja azonban elutasítóan viselkedett, és csak 1832-ben beszélt a megbízatásról Párizs érsekével. Ez nem ellenkezett, s így 1832. június 30-án kibocsátották az első 2000 érmet. Egy érmet magával vitt az érsek egy halálos beteghez, akit ki akart békíteni Istennel és az Egyházzal. (A Napóleon által mecheleni érsekké emelt Msgr. de Pradt volt az, aki csípős tollával sokat írt az Egyház ellen.) Eleinte úgy tűnt, nem jár sikerrel az érsek. Már az ajtó felé indult, amikor sietve visszahívták. Teljes fordulat történt: a haldokló megsiratta tévedéseit, és igazán épületes halállal halt meg. Ez a csodás megtérés Párizs érsekét megerősítette a jelenések valódiságában, ez volt az első eset, amelyet oly sok követett.

Az érem viselőinek a Szűzanya sokszor csodálatos módon segített. Ezért nevezzük Csodás Éremnek.
Ez az egyetlen olyan érem, amit maga Szűz Mária, Isten Anyja ajándékozott az embereknek, és amelyhez nagyon sok kegyelem kapcsolódik.
Szerezzünk és viseljünk CSODÁS ÉRMET!

 

 

 

A boldogságos Szuz beválltja az ígéretét 

Egy budaörsi irgalmas nővér beszéli el a következő esetet:
Hogy örömet szerezzek kis tanítványom barátnőjének, egy Csodásérmet adtam neki. Néhány hét múlva levelet írt a kis leány édesanyja. A levélben ez áll:
"A Csodásérem máris nagy csodát művelt nálunk. Amióta megkapta, Loncika állandóan hordta az Érmet. Egyik napon édesatyja Budapesten időzött, én pedig a konyhán foglalatoskodtam. Lonci iskolai feladatán dolgozott a szobában. Az íróasztalon, amelynél ült, emlék gyanánt évek óta ott díszlett egy srapnell. A gyermek most véletlenül lelökte az asztalról. Óriási durranás! A srapnell felrobbant.
Ijedten rohantam a szobába. A szoba tele füsttel, porral. A srapnell szilánkok belefúródva padlóba, falba, bútorokba. Loncika pedig – ó isteni nagy csoda! – felém szalad, s az ijedségen kívül semmi baja sincs! Meg vagyok győződve, hogy a Szentséges Szűz védte őt meg Csodásérme által."
A nyár folyamán Loncika eljött községünkbe, barátnője látogatására. Ekkor nálunk is bemutatkozott, hogy saját szemünkkel lássuk őt, akit Szűz Mária Csodásérmünk által oly nagy szerencsétlenségtől óvott meg.

******************************************

A váci Karolina-intézet főnöknője a következő levelet kapta egyik volt tanítványától:
Kilencéves leánykám a szünidő folyamán Ausztriában volt egyik nevelő intézetben. Amikor szeptemberben hazahoztuk az eddig életerős, egészséges gyermeket, szörnyű meglepetés ért bennünket. Béna volt szegényke és nagyon nyomorult állapotban. Gyermekhűdést kapott, jobboldali bénulással. Még beszélni sem tudott. Ha mondani akart valamit s nem bírta, csak a fogát csikorgatta. Ilyenkor a könny is kicsordult szegénykének szeméből s legyintett.
Azt azonban gyakran láttam, hogy Csodásérmét balkezével minduntalan ajkához emeli, s szája mozgása is elárulta, hogy imádkozik.
Az orvosi konzílium után háziorvosunk a kezelések egész tortúráját ajánlotta, de még így is csak két évre ígérte a javulást. Teljes eredménnyel azonban nem biztatott. Mivel pedig a kínos kórházi kezeléseknek gyakorlati értéket nem tulajdonítottam, nem egyeztem bele.
És a gyógyulás mégis bekövetkezett. A drága Szűzanya gyógyította meg gyermekemet. Karácsonykor kisleányom már saját lábán ment föl a doktor bácsihoz, hogy saját kezűleg készített kézimunkájával kedveskedjék neki. Azonban addig... ó hányszor kulcsolódott kezünk forró imára! Hányszor elsírtuk a fohászt: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!"

*******************************************